2014. október 15., szerda

21. fejezet

Amikor magamhoz tértem hirtelen elkapott egy Deja vú érzés! Ismerős volt a helyzet, mintha már megtörtént volna, majd rájöttem. Egy sötét hideg helyen voltam, egy kemény tárgyon feküdve. Ugyanúgy, mint az átváltozásom napján. Már vártam, hogy megjelenjen Madya küldöttje ezuttal viszont nem, hogy üdvözöljön, hanem inkább közölje, elbuktam a harcban ami még el sem keydödött.
Ez alkalommal viszont a fény ami megjelent egy gyertya lángja volt mely furcsa árnyakat festett az épület falaira. A fény mögött pedig Aisha aggódó tekintete jelent meg.
-Hála az istennőnek!- sóhajtotta megkönnyebülve- Azt hittem nem térsz magadhoz!
-Tessék?-kérdeztem kicsit értetlenkedve. Próbáltam vissza emlékzeni mi történt, de homályos volt minden. -Mi történt?
-Azt én is kérdezhetném!-válaszolta felháborodva.
-Aisha komolyan beszélek!-morogtam miközben felültem. -Olyan érzésem van mintha egy boxmeccsen kiütöttek volna.-maszíroztam a homlokom.
-Nem akarok anyáskodónak tűnni, de mennyit ittál?
-Nem emlékszek pontosan 4-5 pohárral?
-Még egy-két ilyen alkalom és nem fog zavarni. Éhesen könnyen lerészegedhetsz. Amúgy, hol voltál halára aggodtam magam mikor észrevettem, hogy nem vagy sehol.
-Emlékszem, hogy táncoltam Austinnal, majd kivitt egy helyre bekötött szemmel megpróbált elcsábítani...
-A szépfiú... és sikerült neki? kérdezte úgy izgulva, mintha egy szappanoperát nézne.
-Vámpír volt. -mondtam kedvetlenül.
-Tessék?! Ez biztos?-lepödött meg.
-Halál biztos. De ő nem tudta rólam és megpróbált elbájolni. Mindvégig zsákmánynak tekintett. Majd történt egy kis baleset... csókolózás közben megharapta a nyelvem és a saját vérem ízétől... felébredtem. De nem találtam a visszavezető utat. Igazad volt, nem lett volna szabad elhagynom a klubbot. De te, hogy találtál rám?
-Igazából nem kellett messze mennem. A mosdónál találtam rád miközben egy srác segített vizet inni. Azt mondta rosszul lettél és elájultál. Hívni akarta a mentőt, de sikerült meggyőznöm, hogy ne tegye,bár nem hagyta magát könnyen majd visszahoztalak ide a temetőbe, de nem voltál magadnál. Már pár órája eszméletlen vagy, kezdtem aggódni.
-Hogy nézett ki a srác? Austin volt?-nem értettem ezt az egészet.
-Nem hinném! Nem nézett ki vámpírnak. Magas izmos srác volt mézszőke hajjal amit punk stílusban viselt, smaragd zöld szemek erős férfias áll... Fekete sport pólót és egy sötétkét kopott farmert viselt. Nem volt semmi más ismertető jele, de... volt egy érdekes gyűrűje amit már láttam valahol. A középsú ujján viselte és egy fekete rózsát szimbolizált. Ő volt az?
-Nem. Fogalmam sincs ki volt az. Azt sem tudom, hogy kerültem vissza a klubba.
-A lényeg, hogy jól vagy. Ideje lenne visszatérned a világodba. Talán egy vadászat jót tenne.-mondta miközben segített lemászni a márvány asztalról. Szinte teljesen erőtlen voltam alig tudtam megállni a saját lábamon.
-Az nem fog menni!-mondtam végül- Túl gyenge vagyok hozzá. Inkább menjünk vissza a kastélyba. Össze kell szednem magam.
-Azt már nem! Még halgattam rád azelött is és szinte megöltek miattad. Szedd össze magad vadászni megyünk!-mondta határozottan én pedig legszivesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra. Viszont tudtam, hogy igaza van, de a gondolattol is megborzongtam, hogy ölnöm kell. Nem hinném, hogy Aisha is holtan teszi előmbe az állatot, hogy elvegyem még meleg vérét. Végül is így vagy úgy sor kerult volna rá, de reméltem, hogy nem túl hamar.
-Nem kell ezt tenned Aisha, egyedül is boldogulok.
-Ugyan kérlek azt hiszed minden alkalommal elszökhetek? Ez kiruccanás számomra, de legtöbbször nem tehetem meg.
-De most nem vagy éhes.
-Miert van olyan érzésem, hogy le akarsz koptatni?-nézett rém- Na jó! Nem leszek messze.
-Menj vissza a kastélyba, nem maradok sokáig, megkereslek mikor visszatérek.-mikor a temető kapujába értünk még egy aggodó pillantást vetett rám, majd rohanni kezdett, pillanatok alatt eltűnt az erdőben.
Még egyszer vissza pillantottam a temetőbe. Miért nem emelékeztem minderre? Valami nem volt rendben. Legszvíesebben vissza mentem volna, de nem tudtam Aisha nélkül viszont őt nem akartam belerángatni. Nem akartam ismét bajba sodorni a döntéseim miatt. És a leirás amit a fiúról adott aki vissza vitt...nem láttam soha mégis legbelül olyan érzésem volt mintha  ezer éve ismerném, de honnan? Hiába próbáltam logikus magyarázatot találni nem sikerült viszont az érzést sem tudtam kiverni a fejemből. Lassú tempóban indultam az erdő fele. Eszembe sem jutott a vadászat. Nincs szükségem rá, egyelőre. Gondolkoznom kell. Különben is túlságosan lefoglal a gondolat. Szinte észre sem vettem, hogy valami utánam igazitja a tempóját elrejtve lépteinek zaját éles hallásom elől. Úgy tettem, mintha fel sem tűnt volna, remélve, hogy az a pofátlan lény aki összetörte a holtak tükrét, hogy ezuttal elkaphassam és megleckéztessem. Tudtam, hogy nem Démon, Aisha pedig nem szegülne szembe velem, nem most. Diszkréten beleszagoltam a levegőbe. Akárki is lehetett a követőm elrejtette az illatát, vagy csak képzelődöm? Hirtelen lassitottam, mintha eszembe jutott valami és ismét hallottam a léptek zaját. Biztos vagyok benne, hogy követ. Már csak azt kell kitalálnom, hogy, hogyan kapjam el. Nem kellett sokat gondolkodnom mert ő akcióba lépett. Pillanatok alatt a hátam mögött volt, mozgásképtelenné téve mindkét kezem. Nem voltam csúcs formában, de észrevétlenül energiát vettem a környezetemtől. Ez nem ért fel egy táplálkozással, még egy gyors vadászattal sem, viszont annyi erőt adott, hogy megtudjak állni a lábamon mindenféle segitség nélkül. Egy könnyed láb mozdulattal megingattam az egyensúlyát. Meglepetésként érte így lazított a szorításon eléggé ahhoz, hogy erőfeszités nélkül kiszabaduljak, de mire megfordultam, hogy megpillantsam támadómat ő eltünt, ezuttal pedig rezzenéstelenül. Mi a... Nem tűnhetett el csak úgy. Alaposan körül pásztáztam a terepet, mire sikerült megtalálnom ő ismét támadásba lendült ellenem. Gyors volt nagyon, együtt szaladt a széllel. Alig volt időm kitérni az útjábol, így is sikerült elvesztenem az egyensúlyom. Ő persze kihasználta gyengeségem, nem engedte, hogy földet érjek, de erős karjai nem hagytak szabadulni.
-Nehezebb préda vagy mint hittem.-morogta a fülembe, miközben könnyedén mozgásképtelenné tett.- De nem baj, ez a kis sport meghozta az étvágyam, neked meg isteni illatod van édesem.-suttogta elégedetten miközben szimatolni kezdte a bőröm. Egyre gusztustalanabbá vált számomra ahogy közeledett, abba hagytam a kapálózást, helyette az erőmet használtam. Fogalmam sem volt mennyi ideig leszek képes talpon maradni, de már túl sokat hagytam játszadozni. Becsuktam a szemem és minden erőmmel összpontositottam. Ezuttal pontosan tudtam mire. Pillanatok alatt meglazult a szoritása, majd teljesen elengedett. Mikor ismét kinyitottam a szemem és megfordultam gyilkos tekintetet vetett rám, miközben próbált kiszabadulni a szélharcosaim csapdájából. így volt alkalmam jobban szemügyre venni. Egy fiatal vámpír volt, tizennyolc-húsz év körüli lehetett mikor átváltozott. Magas kidolgozott testű, biztos űzött valami sportot emberként.
-Eressz el boszorkány!-morogta
-Azt nem tehetem. Még kárt teszel valakiben.
-Félted a böröd, nem igaz!-mondta egy ravasz mosolyal az arcán, majd elmormolt valami számomra ismeretlen nyelven elmormolt valamit. Olyan volt akar egy inkantacio, de mikor megertettem mit tesz mar keso volt. A sajat harcosaimat forditotta ellenem. Fogalmam sem volt, hogy hasonlo dolog lehetseges, most pedig tudatlansagom miatt dragan fogok megfizetni hacsak... nem talalok ki valamit. Rohanni kezdtem a harcosokkal a nyomomban meg az igazi ellensegem a tisztas kozeperol figyelt mintha varna, hogy a karjaiba szaladjak. Az igazsag az, hogy nem volt sok valasztasom. Ugy iranyitotta a harcosokat, hogy mindenkeppen hazza rohanjak. Folyamatosan pasztaztam a terepet remelve, hogy megtalalom a kiutat vegul, kozbe atkozva a pillanatot mikor elkuldtem Aishat. Pillanatnyi figyelmetlensegem miatt, egyszeruen elkapta a karom es magahoz rantott.
-Megvagy!- mondta játékosan- Épp időben, kezdtem igazán éhes lenni.-mondta miköben széles mosoly terült végig az arcán láthatóvá téve kinegedett szemfogait.
"Démon segíts!" küldtem gondolatban remélve, hogy a közelben van és meghallja.
"Bajban vagy? Azonnal ott vagyok!"-megkönnyebbültem, mikor meghallottam a hangját. 
"Várd ki amég szólok, addig maradj veszteg."-szóltam neki még össze gyüjtöttem energiám, hogy elküldjem a harcosokat és felvegyem a pajzsom amivel ellökjem magamtól. Nekicsapódott az egyik fa törzsének majd talpon landolt.
-Csak ennyire vagy képes?-rohant felém,majd leterített a földre mozgásképtelenné téve.- És most milyen trükköt használsz fel?-kérdezte szarkasztikusan miközben a nyakamhoz közelítette az agyarait.
-Démon most!-kiáltottam. Pillanatok alatt leszedte rólam 
-Szállj le rólam te dög!-ordította, miközben Démon a képébe vicsorgott. Lassan és nehézkesen sikerült feltápászkodnom a földről, majd oda mentem hozzájuk.
-Mit keresel te itt?- kérdeztem tőle.
-Vadászok, ha nem tűnt volna fel. Nem tudtam, hogy boszorkánytanya van a közelben.
-Valójában nincs és én sem vagyok boszorkány.
-Akkor mi magyarázza az erődet, meg ezt a dögöt?
-Ő a barátom és hatalmad neked is van.-majd megpillantottam a szemét, mely úgy izzott akár a parázs.- Tessék!-nyújtottam felé a karom,- Látom, hogy szomjas vagy.- megpillantotta a csuklóm, majd a szemembe nézett. Tekintetében pedig megváltozott valami.
-Nem!
-Démon, ereszd el!-mondtam mire ő egy aggodó tekintettel illetett, de teljesítette a kérésemet viszont közel maradt hozzám.
-Nem félsz, hogy megöllek?-kérdezte, hitetlenkedve.
-Már nem! Te nem vagy egy gyilkos, egyszerűen a vérszomj késztet arra, hogy így viselkedj. Mondd mi a neved?
-Daniel.
-Az én nevem Alexandra, épp vadászni indultam, velem tartasz?
Válasz helyett, elkerekedett szemekkel tekintett rám, mintha teljesen elment volna az eszem.

6 megjegyzés:

hell írta...

Szia :)
Rengeteg helyesírási hiba volt ebben a fejezetben ettől függetlenül tetszett :)
Kíváncsi vagyok mit kezdesz a rejtélyes pasival meg az új sráccal. Az új szereplők mindig kicsit feldobják a történetet.
Hozd minél előbb a frisset :)

Névtelen írta...

Szia
Nagyon tetszett izgalmas volt. Kíváncsi vagyok hogy mit kezdesz az új sráccal és a rejtélyes pasival. Hozd minél előbb a frisset nagyon várom.

Névtelen írta...

Nagyon tetszett izgalmas volt. Kíváncsi vagyok hogy mit kezdesz az új szereplőkkel. Minél előbb hozd a frisset. Van más írásod is ezen kívül? Ha van szívesen elolvasnám.

Névtelen írta...

Nagyon tetszik a fejezet és a történet is. Várom a mihamarabbi folytatást.

Névtelen írta...

Voltak helyesírási hibák a fejezetben ettől függetlenül nagyon tetszett. Kíváncsi vagyok hogy mit kezdesz a rejtélyes pasival meg az új sráccal. Hozd minél hamarabb a frisset nagyon várom a folytatást.

Unknown írta...

Nagyon tetszett! Kiváncsi vagyok hogy ebből mi fog kisűlni!! Ha lehet minnél hamarabb hozd a kövit!!!