Mintha Aisha megérezte volna, hogy őt keresem, elöttem termett a folyósón. Sikerült átöltöznie és kicsit rendbe szedni magát.
-Nos, meggondoltad magad?-érdeklődött
-Igen, úgy érzem jó lenne kicsit távol lenni a kastélytól és a körülvevő mozgalmaktól.-és valóban is így éreztem. Másrészt pedig, különben sincs dolgom, ha maradok csak marcangolni fog a lelkiismeret Kate távozása miatt.
-Tökéletesen megértelek. És hidd el ez a kiruccanás neked is jót fog tenni. Kövess!- mondta majd megfogta a kezem és magával húzott, igyekezett nehogy ismét együtt lássanak minket. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek hova is tartunk.
-Ide szoktál kiruccanni?-kérdeztem meglepetten mikor elértünk a temető kapujához. Megjegyzem ugyanaz a temető volt amin keresztül a kastélyba érkeztem és ugyanolyan komor, mint az nap.
-Nem éppen...-mondta miközben egy bizonyos sírkőhöz vezetett. Ugyanahoz amelyiknél én is megálltam az érkezésemkor a harcos angyal. -Ez csak egy átjáró. Gyere és ne engedd el a kezem.-közel sétált a szoborhoz, majd elmormolt egy varázsigét miközben megérintette azt. Pillanatok alatt egy sikátorban találtuk magunkat.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kicsit kábán. Bizonytalanul álltam a lábamon, mintha elszívta volna az energiámat.
-A kedvenc helyemen!-mondta boldogan mikozben egy másik varázslatot használva átöltözött, szinte rá sem ismertem. Egy mélyvörörs rövid ruhát választott ami épp, hogy combközépig ért kiemelve kecses lábait. Hajából pedig eltüntek a fekete tincsek, helyette hullámokban omlott a vállára. Mély dekoltázsa nem hagyott sok mindent a fantaziára keretet képezve egyetlen ékszerének egy vékony rubinnal díszített nyakéknek. Majd rám is elmondta ugyanazt a varázsigét, mire rajtam egy rövid fekete ruha jelent meg, mely fél vállam fátyol szerű anyaggal leplezte.Az én hajam oldalyuhatagba varázsolta egyetlen ékszerem pedig egy ezüst csillámmal szórt tűsarkú cipő.-Rendben, most már bemehetünk!
-Hova?-kérdeztem értetlenkedve, hisz kihaltnak tűnt a környék.
-Hát a klubba! Odabenn kezdődik az igazi mulatság.-mondta miközben kisétált a sikátorból én pedig utána siettem nehogy eltévedjek. Mikor utolértem egy magas épület elött találtam magam, Tru Hollywood ezt jelezték a neonfények. A klubb elött pedig kilométeres sorok álltak. Aisha persze, mintha nem is tűnt volna fel előre sétált a bejárathoz én pedig követtem őt ám bár bizonytalanul, hanyagolva a többség fürkésző tekintetét. Meglepetésemre az őrök szó nélkül beengedtek minket. Bent már elkezdődött a mulatság.-Időnk, mint a tenger úgyhogy nyugottan szorakozhatsz, csak kérlek ne hagyd el a klubbot, odakint elég veszélyes számunkra. Késöbb találkozunk! - mondta majd elvegyült a tömegben.A táncparketten pillanatok alatt csak úgy körül zsongták. Én inkább a bár felé vettem az irányt, kicsit csalódottan. Nem ilyen fajta kiruccanásra számítottam. Magam sem tudom mire számítottam, de azt tudom, hogy nem erre. Nem tudtam mit ért Aisha szorakozás alatt, de legszivesebben haza mentem volna. A zene túl hangos és a tömeg... egyszerűen nem kaptam levegőt. Leültem egy bárszékre hálát adva, hogy a pultos épp elfoglalt, legalább nem engem nyaggat, hogy mit rendelek. Már csak azt kell kitalálnom hogy vészelem át ezt az éjszakát.
-Elnézést, szabad ez a hely?-szólított meg egy mély férfi hang. Meglepetésemben szinte leugrottam a bárszékről. Mikor megfordultam egy magas, izmos sráccal találtam szemben magam. Fekete, haját összekuszálva viselte, tengerkék szemei rámragyogtak.
-Persze!- igyekeztem össze szedni magam. Nem akartam csorgatni a nyálam utána.
-Igazán sajnálom! Nem állt szándékomban megijeszteni téged.
-Nem, nem ijeszettél meg, én csak... gondolkoztam.-nyögtem ki végül mire kiváncsian figyelt tovább.
-Szerelmi problémák?-érdeklődött tovább.
-Hm! Valami hasoló!-sóhajtottam. Ezzel nem is távolodtam el túlságosan az igazságtól. Hisz minden reményem amit Arrowhoz hűztem pillanatok alatt szerte foszlott.
-Gyere! Meghívlak egy italra.-mondta vidáman, mintha az minden problémára megoldást jelentene.
-Le akarsz itatni, hogy ágybadughass?-kerdeztem olyn hangnemen ami játékosnak tünhet..
-Nos...-mondta miközben végig pillantott rajtam - bevallom nem rossz az ötlet, de mikor utoljára ezt csináltam az apám rajtakapott és hát a szégyenért amit neki okoztam, pucéran kitett a lánnyal az udvarra. Megjegyzem tél volt és irtó hideg. Egyetlen szerencsém, hogy az alkohol melegített, na meg, hogy éjszaka volt így nem volt oly sok tanum.
-Kemény apád lehet!-következtettem.
-Néha az, de amúgy jófej. De ne tereljük el a szót. Megengeded, hogy meghívjalak egy italra?
-Persze, miért is ne, de mit szól majd a barátnőd?
-Semmit, nemrég szakítottunk így hát szabad vagyok, mint a madár. Amúgy a nevem Austin. Köztünk maradjon, de nem láttál hozzám méltó hölgyet ma este?-mire belőlem kitört a nevetés. Mekkora egy felfuvalkodott hólyag.
-Az én nevem Alexandra, nos Austin nem ismerem az izlésedet, de ha a bárpultnál szórakozol azt jelenti, hogy nem találtál senki inyedrevalót az egész klubban.
-Tudod nem jársz messze az igazságtól. Viszont találtam valaki "inyemre valót" de nem tudom, hogy a hölgy kedvel engem.
-Hát ezt tőle kell megkérdezned.- válaszoltam még mindig szorakozottan.
-Lexi, ugye nem baj, ha Lexinek szólítalak?-mire én fejcsóválással válaszoltam- Lennél olyan kedves, hogy elviseld a társaságom és légy a partnerem ezen az estén?-kérdése teljesen váratlanul ért.
-Legyen!-mondtam végül megtörve a kínos várakozását- Úgy is egyedül jöttem.
-Remek!-mondta vidáman miközben megrendelte az italunkat.- Kívánj szerencsét nekem!-mondta összekoccintva a poharat az enyémmel, majd pillanatok alatt elnyelte a tartalmat.
Én is követtem a példáját remélve, hogy az alkohol kicsit ellazítja az érzékeimet. Fogalmam sem volt milyen hatásai vannak az alkoholnak a vámpírokra, csak azt reméltem, hogy tovább bírom részegség nélkül, mint Austin. Nem tudom mit tartalmazott a pohár de abban biztos vagyok, hogy valami elég ütőset ahhoz, hogy pár perces szédülést okozzon akár egy vámpírnak is. Szerencsére elmult mire ő feldobta a második poharat, majd megfogta a kezem és a táncparkettre húzott. Hamar belejöttem a ritmusba, akkor is ha nem emlékeztem a tánctípusra, testem tökéletesen összehangolódott a zenével. Mikor egy lassú zene következet én vissza akartam vonulni a bárpulthoz, de Austin nem hátrál és visszarántott magához. Nem akartam kockáztatni azzal, hogy túl közel kerülök hozzá. Féltem attól, hogy képtelen leszek ellenálni a kísértésnek és itt egy emberekkel tele klubban nem lenne a legkellemesebb helyzet. Ő nem vette a lapot inkább közelebb húzott magához. Érdekes módon az illata nem volt olyan csábító, mint amilyenre számítóttam. Mikor nem éreztem a pulzusát sem, rájottem miért. Austin is vámpír volt, viszont több mint valószínű, hogy ő nem tudta rólam, hogy én is. Tekintetéből megítélve inkább zsákmánynak nézett, mint riválisnak. Igaz tudtam, hogy képes vagyok elrejteni a bőröm csillogását és hidegét, viszont még nem volt alkalmam kiprobálni, hisz nem voltam emberi környezetben. Majd eszembe jutott Arrow és az ő nemes vámpír utálata és a hangulatom azonnal megváltozott. Sajnáltam őt, hisz láttam mennyire szenved Kate távozása miatt, pedig talán nem kéne azok után, hogy úgy viselkedett velem mintha érdekelném.
-Minden rendben?-kérdezte Austin, bizonyára észrevéve a hirtelen változást.
-Nem... vagyis igen... ne haragudj, de ki kell mennem.-nem vártam a válaszára már le is vonultam a táncparkettről keresve a női mosdót. A mosdókhoz vezető folyóson rátaláltam Aishára az egyik sráccal akivel táncolt. Látszólag csókólóztak, de pár pillanat figyelem után rájöttem valójában mi törtenik. Aisha a srácot donorként használta, de a legfurcsább az egészben, hogy az áldozat élvezte a szerepét játszani.
-Aisha ,hagyd abba!- szóltam rá halkan mire ő is felfigyelt.
-Te is kérsz? Gyere van bőven!- mutatott a fiú nyakára, hol a friss fognyomok még véreztek. Megcsapott a vér csábító illata, nagy erőfeszítést igényelt, hogy visszafogjam magam egy végzetes hiba elkövetésétől.
-Nem és neked is abba kell hagynod!- sziszegtem
-Ugyan már kérlek ne anyáskodj. Ez a legérdekesebb az egészben. Nem mindenki csípi a vegetáriánus kaját. Nem kötelezhetsz arra, hogy abba hagyjam. Különben is nem ölöm meg és cserébe egy szeretkezésnél is szebb élménye marad.-mondta majd visszafordult az áldozatához aki türelmetlenül várta következő lépését. Hirtelen valaki elrántott, majd a falhoz paszírozva ajkait az enyémre tapasztotta, hevesen csókólva. A meglepetés ereje csak rövid ideig ejtett rabul, miután észbe kaptam, egy könnyed mozdulattal ellöktem magamtól. Viszont kicsit erőletjesebbnek sikerült, mint gondoltam mivel a srác a folyósó másik felében landolt. Egy átlagos ember volt néhány tetoválással itt-ott, de semmi több.
-Kérlek ne taszíts el magadtól! Szükségem van rá! Bármit megteszek csak méllyeszd belém a fogaid!-Hú, de rasszista.
-Rossz helyen kopogtatsz!-válaszoltam félfoggal, majd Aishara pillantottam aki letörölte ajkairól a vért, majd lassan odasétált hozzá.-Menj és békülj ki vele! Szeret téged és nem érdemel hasonlót, igaz?-A fiu bólintott, majd visszasétált a többiekhez mintha mi sem történt volna.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem még mindig ledöbbenve az eset után.
-Vámpírfüggő. Van egy néhány, ha a táncparketten maradsz vagy egy-két személlyel szórakozol nem zaklatnak, viszont egy pillanat magány egyenlő ezzel. Azért jönnek, hogy kapjanak egy harapást, hogy élvezhessék az életüket. Ez olyan számukra, mint egyfajta drog és hidd el nem egyszerű megszabadulni tölük. Egy emberből ha túl sokan isznak a vére iztelenné válik. Ne akard kiprobálni.-vágott egy fanyarú képet- Még rengeteg időnk van így használd ki és szorakozz. Azt hiszem megtaláltad a megfelelő személyt akivel megteheted.-kacsintott rám majd visszafordult az áldozatához én pedig határozottan visszasétáltam a buliba.
-Minden rendben?-fogta meg a kezem Austin amint rámtalált- Jól vagy Lexi?-fixírozott aggódva. Ekkor egy pincér italokkal kínált én pedig mindkettönknek elvettem egy-egy poharat. Austin viszont elutasította így öt másodperc alatt megittam mindkettőt. Szükségem volt valami nyugtatóra.-Lassítanod kéne ezek hamar a fejedbe szállnak.
-Nem aggodom emiatt!-mondtam mosolyt eröltetve az arcomra.-Gyere táncoljunk!-húztam magammal. Meglepődött, de nem ellenkezett egy pillanatra sem. Fél órás mozgás után kezdtem élvezni a közös táncot. Ekkor gyengéden megfogta a kezem, majd levezetett a táncparkettről. Kivitt a VIP részlegre ahhol külön lakosztály volt. Keztem rájönni mire pályázik, de nem szóltam semmit várva a kezdeményezését.
-Mutatni szeretnék neked valamit. Húnyd be a szemed!-megtettem amit kért, hagytam magam vezetni, kb. tíz percig. Talán már nem is voltunk a klubban mikor megálltunk.- Rendben, most már kinyíthatod.-suttogta a fülembe, lehellete perzselte a nyakam amitől megborzongtam. Mikor kinyítottam a szemem szinte tátott szájjal maradtam. Egy ovális szobába hozott aminek a falait egy akvárium alkotta miben szebbnel-szebb halak úszkaltak. Egyetlen rés rajta az ajtó amin bejöttünk. A szoba közepén pedig egy méretes jacuzzi helyeszkedett el.
-Fantasztikus!-ámuldoztam, még soha nem láttam hasonló helyet.
-Nem olyan fantasztikus, mint te!-suttogta mikozben orra felfedező útra indult a nyakamon. Megfordultam azzal a szándékkal, hogy lekeverjek neki egy pofont, de akkor tekintetünk találkozott és...elmélyültem tengerkék szemeibe teljesen elfelejtve mit akartam. Ő viszont nem tétovázott, ajkai azonnal az enyéimre találtak édesen csókólva. Egyszerűen nem bírtam ellenállni csókjai kábítóak voltak mint valamiféle drog és kezei sem maradtak tétlenül egyikkel magához láncolt másik a combon simogatta. Tudtam mire pályázik, nyilvánvaló volt. De annyira kába voltam, hogy szinte csak csüngtem rajta. Ő persze kihasználta a helyzetet leültetve a jacuzzi szélére megszabadítva a ruhámtól. Pillanatok alatt az ő inge is eltűnt. Mikor újra megérintett ujjai a derekamtól pásztázták felfele a terepet. Aztán heves csókjai között véletlenül megharapta nyelvem. Mikor pedig megéreztem a vér fémes ízét olyan volt mintha felpofoztak volna, meglepettségemben pedig elvesztettem az egyensúlyt majd mindketten a jacuzziban kötöttünk ki. Mikor kikerültem a víz alol még tisztábban láttam. De már nem akartam tovább ott maradni, nem vele.
-Várj! Hova mész?-fogta meg a csuklóm mielött kimásztam volna.
Nem válaszoltam. Nem is fordultam felé félve nehogy ismét csapdába essek. Nem voltam biztos abban, hogy képes lennék másodszor is kiszabadulni belőle. Kirántottam a karom a szorításából, majd óvatosan kimásztam a jacuzziból.
-Várj már! Csak nem azért a kis harapásér haragudtál meg? Hisz véletlen volt.-ezuttal sem válaszoltam inkább megpróbáltam felráncigálni a ruhám a vizes börömre.- Nézz rám kérlek!
-Inkább meghalok!-sziszegtem- Nem megyek bele még egyszer a játékaidba.
-Hiszen jól szórakoztunk és te sem ellenkeztél.
-Vedd úgy, hogy meggondoltam magam.-vágtam vissza, majd kitrappoltam az ajtón. Nem érdekelt, hogy néztem ki sem az éjszaka hidege ami a vizes böröm marcangolta csak vissza akartam jutni a kastélyba. De ahhoz meg kell találnom Aishát ami azt jelenti, hogy vissza kell jutnom a klubba. Most egy sikátorban voltam ami egyáltalán nem hasonlított ahhoz ahol érkeztünk. Biztos nincs messze. Hisz nem telt tíz percbe idejutni. De hiába kerestem az epületet vagy a világító cég tábláját, nem találtam sehol. Hasogatott a fejem és kezdtem koncá fagyni. Most mit kéne tennem? Egy lélek sem volt a környéken pedig nem tűnt lakatlan területnek.
-Eltévedtél? Talán szükséged van a segítségemre?-kérdezte Austin miközben odasétált hozzám.
-Boldogulok!-mordultam rá, de ő nem riadt vissza. Soha nem adja fel? Tovább kerestem, hátha találok valamit ami visszavezethet, de sehol semmi. Itt kell lennie valahol.
-Nekem nem úgy tűnik! Hadd segítsek!-nyúlt a karom után, de szerencsére időben észrevettem.
-Hagyj békén! Nincs szükségem a segítségedre!-ordítottam le a fejét, de hiába tettem a bátrat a félelem beszélt belőlem. Nem tudtam, hol vagyunk és senki nem tűnt, hogy a segítségemre rohanna. Ő pedig nem vette be a keménykedésem, annál jobban kezdett közel kerülni hozzám. Ha most felfedem magam talán sikerül leráznom, de nem akartam kockáztatni, hogy meglásson valaki, így viszont nagy hátránnyal néztem vele szembe, mivel ő nem félt attól, hogy lebukhat.
-Nem fogsz visszajutni egyedül! Azt sem tudod merre jöttél! Miért vagy ennyire makacs? Jól szórakoztunk nem? Akkor mi változott?
-Már nem szórakozok olyan jól, mint te! Vissza akarok menni!- mordultam rá, ő viszont elkapta a csuklóm és magához rántott. Szemei csak úgy sugároztak, ismét el akart bájolni.-Eressz el!-mondtam miközben megpróbáltam kiszabadulni a szorításából.
-Nem hallottad! A hölgy azt mondta, ereszd el!-hallottam egy idegen hangot, majd éreztem amint valaki kiránt Austin szorításából, majd az erőm elhagyott elfeketítve a világot.
